1.fejezet

-         Na mit csináljunk? – kérdeztem a kanapén ülve.

-         Aludjunk – mondta Louis majd végigdőlt az ölemben.

-         Rendben te aludhatsz. Én nem vagyok fáradt – mosolyogtam rá mire felhorkant.

-         Nem te ugráltál órákon keresztül a színpadon.

-         Neeem…de én sminkeltelek ki titeket. Az sem volt valami jó. Főleg aztán a hajatok. – nevettem és elkezdtem egy hajtincsével szórakozni. Lassan elaludt az ölemben. – Na mit csináljunk? – néztem a többiekre.

-         Éhes vagyok – nézett rám könyörgően Niall.

-         Most keltsem fel? – mutattam a szuszogó Louis-ra.

-         Ahha. Nekem most kell kaja. – nyavalygott a szőke.

-         Add ide a telefonom – mutattam a mellette lévő készülékre. Odadobta nekem és már hívtam is a pizzázót. Rendeltem 10 nagy pizzát. Fél óra múlva meg is érkezett a kaja. Nekem nem volt szívem felkelteni az ölemben szuszogó Louis-t,így a megkértem a szőkét,hogy menjen ki.

-         A pénztárcám a konyhapulton van – kiáltottam utána. Lehet,hogy nem kellett volna,mert az alvó Lou erre felmordult és mocorogni kezdett. Szerencsére nem kelt fel. Nialler 10 dobozzal egyensúlyozva jött be a nappaliba. Ledobta őket az asztalra,majd egyet az ölébe is húzott.

-         Lou. Louis. – szólongattam a répást.

-         Hmm…?

-         Éhes vagy? Van pizza.

-         Ahha – ült fel lassan. Behúztam az ölembe egy dobozt majd odafordultam felé,hogy tudjon enni. Liam benyomott egy filmet a lejátszóba és már kezdődött is a punnyadás. Mire a filmet befejeztük,a kaja is elfogyott így mindenki ment aludni. Szóval egy újabb fárasztó nap is véget ért. Gyorsan lezuhanyoztam majd bebújtam az ágyamba. Nem sokkal később el is aludtam.

-         Hazel kellj fel. – hallottam meg Louis hangját.

-         Minek?

-         Indulnunk kell dolgozni.

-         Menjetek. Majd utánatok megyek.

-         Nyuszi,te is kellesz,szóval öltözz és gyere. – nyomott puszit az arcomra majd leszállt rólam és kiment a szobából. Lassan kikecmeregtem az ágyból és elindultam felöltözni. Aztán sminkeltem majd felkaptam a cipő,a táskám és a napszemüvegem majd indultam le a fiúkhoz.

-         Woow – hallottam meg Hazza hangját amint leértem.

-         Bejön – vigyorgott rám Zayn.

-         Kussolj Malik.

-         Nem takar sokat – jegyezte meg a szőke 2 harapás között. Már megint szendvics volt a kezében. Mit is vártam?!

-         Hagyjatok már békén. Ha felkeltettetek induljunk végre,csak vegyetek majd nekem kávét. – morogtam majd kisétáltam és beültem a kocsiba. Ők is követtek majd elindultunk a Starbucks felé. Én beugrottam egy kávéért és már indultunk is a stúdió felé.

1-2 óra múlva

-         Végreee – kiáltotta Louis mikor visszajöttek az öltözőbe.

-         Hova kell még ma menni? – kérdeztem.

-         Fellépés és dedikálásra. – jött be Paul. Összeszedtük a cuccunkat és indultunk a megadott helyszínre. Gyors öltözés,hajcsinálás után újra kezdődött az éneklés. Majd mikor azzal végeztek jött az 1 órás dedikálás.

-         Szeretlek – ölelt meg Louis.

-         Mi kéne?

-         Csak…szeretlek.

-          Na lökjed mi kell.

-         Most nem kell semmi.

-         Kivételesen – nevettem fel. – Vezethetek én?? – néztem rá.

-         Nem.

-         De te fáradt vagy.

-         Itt a jogsid?

-         Ahha – vigyorogtam.

-         Jóó. De csak most az egyszer. Ha bármi történik vele kinyírlak.

-         Ott fogsz ülni mellettem,mi történhetne – kaptam ki a kocsi kulcsot kezei közül és már be is szálltam a járműbe. A többiek is bevonszolták magukat és végre indulhattunk haza. Végre vége a hétnek és pihenhetünk. Úristen,mindjárt Louis szülinapja. Jöttem rá az alapvető tényre. Mit vegyek neki? Mit vegyek neki? Mit vegyek neki? Gondolkodtam a haza vezető úton. Aztán rájöttem. Tökéletes lesz.

-         Nyuszii – szólalt meg a Répás.

-         Mondd.

-         Csinálsz nekem tortát?

-         Minek?

-         Mineeeek?- sikította 2 oktávval magasabban. – A szülinapom lesz. – durcázott be

-         Tudom.

-         Ennyi? Egy ’tudom’?

-         1 hét múlva lesz. Nyugi. – mondtam miközben beálltam a garázsba.

-         Öreg vagyok – szállt ki a kocsiból.

-         Szívem,te max csak hülye vagy. De öreg. Nem hinném. – mondta mikor én is kiszálltam.