6.fejezet

Sziasztok babyk. Szóval itt a rész,bár lehet,hogy kicsit rossz lett. Komolyan sajnálom de innen már folytatom és jól. xx

Persze amilyen profink az ágyra estem,pólóm felcsúszott a hátamra. Morogva húztam vissza miközben Harry nevetve feküdt le mellém.

-         Nem röhög – néztem rá mérgesen. – Inkább kapcsold be a tv-t.

-         Én fáradt vagyok – ásított  miközben lábaimat vizslatta.

-         Én is. – húztam magamra a takarót és kényelmesen elhelyezkedtem.

-         Eljössz velem holnap valahova? – kérdezte halkan,lehelet csikizte a fülemet.

-         Hova? – fordultam felé,így arcunkat csak 2 cm választotta el.

-         Az titok. Szóval? – kulcsolta össze ujjainkat.

-         Igen – adtam puszit az arcára,hozzábújtam és nem sokkal később el is  aludtam.

Reggel a telefonom csörgésére keltem.

-         Mi van? – kérdeztem kómásan,miközben lassan kimásztam Haz karjai közül

-         Gyere dolgozni – hallottam főnököm hangját.

-         Öööö…de a fiúk pihennek,ergo nincs kivel dolgoznom..

-         Dehogy nincs. Ed. Na gyere befelé. 15 perced van – és ezzel le is rakta.

-         Hogy az a…. – morogtam majd őrült rohanásba kezdtem. Cikáztam a szobában oda vissza,amire persze Harry is felkelt. Kómásan figyelte ahogy rohangálok az ő és az én szobám között,miközben sikerült felöltöznöm és összeszedni a cuccaim.

-         Sajnálom el kell mennem – adtam a szájára egy puszit és robogtam Jenna szobájába.

-         Öltözz. Megyünk dolgozni – léptem be hozzá. Nagy meglepetés fogadott. A csaj felöltözve,a gépe előtt ülve evett. – Kész is vagy? Remek. Gyerünk a kocsiba – mutattam a lépcső felé.

-         Mi a szarnak?  - nézett rám értetlenül,de azért kikapcsolta a gépet és kilépett a szobából. Harry is éppen akkor lépett ki tőlünk,majd hátulról átölelt.

-         Most komolyan. Olyan – kezdett bele Jenna.

-         Kussolsz és húzol a kocsi felé – kaptam el a karját majd elindítottam a lépcső felé.  – Vegyük úgy,hogy semmit sem hallottam. – mosolyogtam rá mikor gyönyörűen kifejezte magát. – Este jövök. – fordultam Harry felé.

-         Nyolcra legyél itthon – csókolt meg majd visszasétált a szobába.

-         Jössz már? – kiabált Jen.

-         Ja. – indultam le. Beültünk a kocsiba és a stúdió felé vettük az irányt. – Legyél normális

-         Én mindig az vagyok – nézett rám.

-         Jaa. Na akkor örülnék,ha otthon is az lennél – mondtam mikor leállítottam a parkolóban a kocsit.

-         Nem vagy az anyám.

-         Örülj is neki. Olyat kaptál volna tőlem,hogy a fejed lerepül. – ’chö’ jött a válasza.

-         Na végre – hallottam meg Ed hangját.

-         Örülj neki,hogy bejöttem – ugrottam az ölébe és megöleltem. – Csak miattad,szóval érezd magad megtisztelve- mondtam mikor letett a földre.

-         Ez meg ki? A következő áldozat? – kérdezte flegmán Jenna.

-         Olyat kapsz,hogy ott is befordulsz ahol sarok sincs – fordultam felé.